2013. április 19., péntek

Te hülye Dinnyä, az nem is úgy volt! :D

Na, hát azért ez a nevesdi ez kicsit bonyolultabb, mint drága gyümibarinőm meséli, mert hát jó, ő dinnye, Dinnye, Dinnyä, ez egy dolog.
De hogy lettem én Szamócza? (Sőt, később meg még Icsigo, de az nem olyan széles körben használható becenév, mert nem túl praktikus, hogy minden ember megkérdezi: "Jééééé, és ez mit jelent?"...Tehát maradjunk annál, hogy Szamócza.)
Valójában a legeslegapróbb részletekre nem nagyon emlékszem, csak talán arra, hogy az Eper mégsem hangzik olyan professzionálisan, ezért legyen valami menőbb, valami nőiesen elegáns, valami légiesen könnyed, de emészthető és nem túl flinc flancos: Szamóca.
C-vel. Nem cz-vel. Hát, igen, ez azért elég jó név, attól eltekintve, hogy nagyjából olyan, mintha Anne Shirley-t "e" nélkül írják: egészen semmilyen, hétköznapi, hisz csak egy gyümölcs :D
Aztán legdrágább Dinnyäm elutazott hosszú-hosszú, egy örökkévalóságnak tűnő időre külhonba, a meeeesszi-meeeeesszi Nyugatra, és életünkben a legnagyobb távolság választott el bennünket (ha-ha, a valósághoz hozzátartozik, hogy voltunk már földrésznyire is egymástól, most itten pedig csak Németországról van szó... :D ), arra vetemedtem, hogy ha már német, legyen kövér, umlaut-a-val írtam a nevét: Dinnyä. Eztán már könnyű kitalálni, hogy nekem is kellett valami cifra, - czifra :D - tehát Szamócza :D

Napi 18-as


Nyugi, nem karika!

Utaztunk a 18-as villamoson, gondolkoztunk, hogy miket kéne írni a blogunkra.
Így néztem ki,

(kép majd otthonról :D)

amikor fölszállt két néni, az egyik leült mellénk, és elkezdtek beszélgetni.
– Mit vettél a piacon?
Erre mindketten fölkaptuk a fejünket, összenéztünk, és elkezdtem körmölni.
– Medvehagymát és petrezselymet, pogácsát csinálni.
– Mennyi medvehagymát tettél a tésztába?
...
– Én is ide leroskadok, mer' messze megyünk – mondta a szatyorral a kezében álldogáló néni, miután pár megállónyit hősiesen végigállt egy üres hely mellett.


Mivel még nem ismertek minket, elmesélem a nevünk történetét:
Mikor már kezdtünk Szamóczával igazán jóba lenni (akkor még nem így hívtam, de a neve egyelőre még nem publikus :)), szinte napi szinten telefonáltunk. Elmesélte a következőt: egyik alkalommal, amikor telefonált valakivel, ezt hallotta:
– Mit vettél a piacon?
– X kiló görögdinnyét.
Ezek után minden telefonálást így kezdtünk, így lettem én Görögdinnye, majd Dinnyä, (mivel azt én "vettem", néha 10 tonnányit :)), ő pedig Szamócza.

Na, ezért kaptuk föl a fejünket. :D

Halihó!


Szamócza és Dinnyä vagyunk, két hülye egyetemista, akiknek nincs jobb dolga, mint blogot írni az aktuális hülyeségeiről. :)

Akkor most egy kis ízlelítő belőlünk:
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Ugyen nem gondoltátok komolyan, hogy előre lelőjük a poént? Olvassatok tovább! :D