Na, hát azért ez a nevesdi ez kicsit bonyolultabb, mint drága gyümibarinőm meséli, mert hát jó, ő dinnye, Dinnye, Dinnyä, ez egy dolog.
De hogy lettem én Szamócza? (Sőt, később meg még Icsigo, de az nem olyan széles körben használható becenév, mert nem túl praktikus, hogy minden ember megkérdezi: "Jééééé, és ez mit jelent?"...Tehát maradjunk annál, hogy Szamócza.)
Valójában a legeslegapróbb részletekre nem nagyon emlékszem, csak talán arra, hogy az Eper mégsem hangzik olyan professzionálisan, ezért legyen valami menőbb, valami nőiesen elegáns, valami légiesen könnyed, de emészthető és nem túl flinc flancos: Szamóca.
C-vel. Nem cz-vel. Hát, igen, ez azért elég jó név, attól eltekintve, hogy nagyjából olyan, mintha Anne Shirley-t "e" nélkül írják: egészen semmilyen, hétköznapi, hisz csak egy gyümölcs :D
Aztán legdrágább Dinnyäm elutazott hosszú-hosszú, egy örökkévalóságnak tűnő időre külhonba, a meeeesszi-meeeeesszi Nyugatra, és életünkben a legnagyobb távolság választott el bennünket (ha-ha, a valósághoz hozzátartozik, hogy voltunk már földrésznyire is egymástól, most itten pedig csak Németországról van szó... :D ), arra vetemedtem, hogy ha már német, legyen kövér, umlaut-a-val írtam a nevét: Dinnyä. Eztán már könnyű kitalálni, hogy nekem is kellett valami cifra, - czifra :D - tehát Szamócza :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése