Nyugi, nem karika!
Utaztunk a 18-as villamoson,
gondolkoztunk, hogy miket kéne írni a blogunkra.
Így néztem ki,
(kép majd
otthonról :D)
amikor fölszállt
két néni, az egyik leült mellénk, és elkezdtek beszélgetni.
– Mit vettél a
piacon?
Erre mindketten
fölkaptuk a fejünket, összenéztünk, és elkezdtem körmölni.
– Medvehagymát és
petrezselymet, pogácsát csinálni.
– Mennyi
medvehagymát tettél a tésztába?
...
– Én is ide
leroskadok, mer' messze megyünk – mondta a szatyorral a kezében álldogáló néni,
miután pár megállónyit hősiesen végigállt egy üres hely mellett.
Mivel még nem
ismertek minket, elmesélem a nevünk történetét:
Mikor már kezdtünk
Szamóczával igazán jóba lenni (akkor még nem így hívtam, de a neve egyelőre még
nem publikus :)), szinte napi szinten telefonáltunk. Elmesélte a következőt:
egyik alkalommal, amikor telefonált valakivel, ezt hallotta:
– Mit vettél a
piacon?
– X kiló
görögdinnyét.
Ezek után minden
telefonálást így kezdtünk, így lettem én Görögdinnye, majd Dinnyä, (mivel azt
én "vettem", néha 10 tonnányit :)), ő pedig Szamócza.
Na, ezért kaptuk föl a fejünket. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése